Kedves Tordasi Testvérek!

Elérkezett az egyik legszebb ünnepünk, Úrnapja, Krisztus szentséges Testének és Vérének vasárnapja, amely külsőségeiben és jelentésében is olyan közel áll a szívünkhöz. Katolikus önazonosságunk tudatosításának egyik fontos alkalma ez a mai nap. A II: Vatikáni Zsinat az Isten Igéjének őrzőjének nevezte a protestáns egyházakat, a Katolikus Egyház azonban szentségi szinten tudja nekünk adni azt a Krisztust, aki megígérte, „íme, Én veletek vagyok minden nap a világ végéig!”. Íme, Őt ünnepeljük, szemléljük és imádjuk a mai napon is. Tápláló közelségben maradt velünk, hogy legyen erőnk megtenni, amire a Szentírás szólít bennünket: „Ne hagyd, hogy a rossz legyőzzön téged; te győzd le a rosszat jóval!”(Róm12,21)

Úrnapja teológiai ünnep, ami azt jelenti, hogy nem egy konkrét üdvtörténeti eseményre emlékezünk, hanem egy meghatározott szempontból összefoglalja az Egyház mind azt, amit a Jézusban köztünk élő Istenből megismert. Ez a nap lezárja és összefoglalja Jézus földi életének számunkra üdvösséget hozó eseményeit, mostantól a tanító Mester áll majd előttünk.

Azt gondolom a mi nap talán legszebb megfogalmazása az, amit Boldog János Pál Pápa adott nekünk a „világosság-rózsafüzér” ötödik titkában: „Jézus, Aki az Eukarisztiában nekünk adta Önmagát”. Az életünk legfontosabb tényezőit nem az emberi logikával fogjuk föl, hanem az imádság által. Így halljuk meg Egyházunk szavát: Venite adoremus! Jöjjetek, imádjuk Őt, aki nekünk adta magát. Minél többet foglalkozunk ezzel a misztériummal, annál élettelibb lesz számunkra, és persze annál rejtettebb is. A mi Megváltónk valóságos személy, így csak személyesen lehet megismerni. Járjunk együtt Vele!

Sajnálom, hogy ma sem tudunk együtt ünnepelni, de a jövő héttől ismét Köztetek leszek, és rövidesen itt a közös egyházközségi tábor! Mindenkit várunk!

Érzem, és köszönöm az egyéni és közösségi imákat, én is imádkozom Értetek, hogy együtt újuljunk meg lélekben és gondolkodásmódban, belsőleg legyünk új emberekké.

A Jakab levél arra szólít, „orate pro invicem” imádkozzatok, imádkozzunk egymásért.

Befejezésként egy az én helyzetemben kissé komikus szentírási szakasszal búcsúzok:

Isten áldja az egyházközséget, küldetésetek van, rövidesen találkozunk!

jácint a.

Ajánlj fel tömjént és lisztlángot emlékeztetőül,
mutass be kövér áldozatot!
De orvost is engedj magadhoz,
hisz az Úr rendelte őt,
el ne távozzon mellőled, mert szükség van fáradozására.
Mert van idő, amikor kezükre kell magad bíznod,
és ők is könyörögnek az Úrhoz,
hogy enyhülést és egészséget adjon
az ő működésük által.
Aki vétkezik Alkotója színe előtt,
orvos kezére kerül. 

(Sirák38,11-15)